Kiadó: Sunside
Megjelenés: 2016. június 4.
na és ekkor veszel egy szeged-budapestet retúrba’, és a világ ismét megmenekült: persze hogy suhovról van szó.
hogy már az elején unszimpatikus legyek, azzal kezdeném, hogy nem egyszerű ma már szimpatikus dolgokat találni. ha csak a hiphopnál maradunk, amerre nézek tele van olyan menőségekkel, amitől a víz kiver, vagy olyan tök fölösleges gengszterkedéssel, amiket tizenkét éves koromban tartottam menőnek (igaz, van aki mai napig külön ligában játszik, lásd mondjuk a gütyüli gangot). persze örvendünk, hogy végre lement a napja annak az idióta divatnak, hogy minden rádiós slágerbe kelljen egy kötelező rap betét, annak is örülünk, ha egy slammernek kijön a szótagszám is, nem csak a rím, és az is oké, hogy a hétfői sessionokban még az is hiphop, ha egy vetélkedős csaj énekel valamit a mikrofonba. ha nagyon le van halkítva, talán még azt is el lehet viselni, ha az irodában csücsülő lányka azt hiszi, hogy a halott-punnany az ándörgránd hiphop. de ettől függetlenül nekem továbbra is hiányzik valami a hazai hiphop vonalból, ha más nem, legalább ez a bizonyos szimpátia.
na és ekkor veszel egy szeged-budapestet retúrba’, és a világ ismét megmenekült: persze hogy suhovról van szó. a szomszéd srác, aki egyszerűen és szimpatikusan (ezt a szót ma nem ússzuk meg) nőtt fel a hálószoba bítmékerből (lakótép), az egészen absztrakt, ún ‘művészi’ dolgokig (dusty hungarian soundbytes). övé a sunside records, ami e sorok írójának a legszimpatikusabb (sic!) magyar kiadó jelen pillanatban, miután az eddigi első számú, a budabeats elkezdte brutálisan túltolni a vinyl kiadványait (linda és liza).
djnek sem utolsó a figura, pl a nemzeti kenderbolt sorozata olyan laza, mintha egy vitéz oligarchia rakta volna össze a montegoi bícsen, miután végre megszámolta a dohányboltjait. mindenféle erőltetett póz és görcs nélkül tud végig sajátosan magyar maradni, de közben mindezt olyan kikacsingatásokkal és humorral fűszerezve hogy attól még petőfi sándor is gatyában táncol (sympathy modul).
erre a régi dolgokat újravágó reeedit vonalra is ügyesen szállt rá, bété alteregóval az átlagnál jóval kreatívabban és bátrabban nyúlva az eredetikhez – a hungarobeatról pl épp úgy úgy bátran lejátszhat számokat a didzsé, ha a közönség soraiban ötvenesek vannak, mintha húszasok – ide nekem még egy ilyen lemezt. a mostanában aggasztóan trendi világzene-elektronika megoldásai is tanítandóak, az új epje, amit szintén bétéként fog kihozni június elején, tele van okos visszafogottsággal, és stílusérzékkel.
külön kiemelném a lajkó félix remixet: nem egyszerű lajkót az elektronikával keverni (legutóbb például az amúgy nagyszerű óperenciának sem igazán sikerült), suhovnak ez is a tőle megszokott lazasággal és egyszerűséggel sikerül, egy kurvajó kis downtempo sztori lesz így a cipőkből.