Mac Demarco avagy Naiv riport egy budapesti szuperkoncertről

Koncert: 2016 július 7.

Helyszín: Akvárium

 

Friss és avantgárd tudott lenni Mac. 

“Én nem vagyok egy nagy fan, csak a fogam olyan, mint az övé.” mondta egy lány mellettem a koncert előtt. Annyira én sem ismerem az életművet és a zsánert, de egy naiv riport engedessen meg, mert tegnap mégis a kortárs pop egy state-of-the-art szereplője látogatott Budapestre.

Félő volt, hogy egy hi(p)sztérikus (cuki-)indie balkánkoncert kerekedik az estéből. (Kezdve azzal, hogy állítólag a meccs miatt tolták későbbre a koncertet.) A közönség tele tini Mac alteregókkal (a Moszkva téri metróban, “őt” láttam sietni a koncertre, a mozgólépcsőn lefeléfutás közben még a számokat is dúdolta), a zenekar a tinglitangli számok között hosszan poénkodott, mit sem sejtve hogy valószínű a finomságokat már csak ők (sem) értik. A közönség mindent nagyon szeretni akart (mindegy hogy sláger, bók, fingás, vagy vicc, hatalmas volt az eufórikus visszhang). És tény hogy, még ha Macnak a sok dumától a végére el is ment a hangja, az olyan zseniális ódák mint például a szerelmes S.T. katartikusan hatottak.

De, amit a weben terjengő akciói is sejtetnek, azért benne több van, valami korszaki, valami maradandó, valami poppos baszatás.

És jaj de jó, hogy a végére valami ilyesmi kerekedett. Az izzadt és pityókás Mac beugrott a közönségre, elutaztatta magát a termen át a VIP párkányhoz, ahova fölmászott és háttal visszaugrott a közönségre (előtte gondosan besűrítve azt), visszautazott a színpadra, hogy ott aztán máshogy (zeneileg is!) folytassa a polgárpukkasztást. Már a stage diving előtt is elkezdtek színesíteni, egy hosszú rock&roll szerű betéttel. De a gang bang után elindult a lavina. Technót imitáltak, punk hardcore-kodtak, és szimpatikusan visszatértek a színpadra egy big time ráadásra. A közönség állítólag a B.B.-t kérte, ők erre előadták, hogy nem annyira emlékeznek a számra, próbálgatták is, és aztán mint derült égből ránkszakadt a Metallica E.S. a’la Mac Demarco band, kimaxolva, barokkos végjátékkal.

A véghakni előtt-közben még kvázi-meztelenkedtek is hogy a közönségnek ez a komfortérzete is melózzon. Mondjuk hogy egy NY-i pop pionírhoz méltón pirongattak kicsit.