Kemény halál 2017

A cikk négy oldal terjedelmű, amik között minden oldal alján lehet navigálni. 

Sziasztok, Puskár Splatter vagyok, és ez megint nem egy toplista, hanem 41 zenei pillanat-dolog-akármi, amit az Mnnmmmm-nek szedtem össze, és ami izgalmassá tette nekem az évet. És ami most épp eszembe jutott, illetve a lenti formátumban értelmezhető. Rangsor értelemszerűen nincs, mivel pedig Jackie Chan 1993-as filmjének magyar videóforgalmazóinál jobb címet úgyse tudnék adni, inkább kölcsönvettem, és egy elegáns textuális csuklómozdulattal aktualizáltam.

Rip Céh Off

A kedvenc magyar rockduóm feloszlott. Remélem kiteszik valamikor a lemezt, amit felvettek. Egy számot azért kiraktak róla, ami egyrészt kurvajó és a legjobb eddigi számuk, másrészt az év második legjobb zenés videója is.

Juçara Marçal & Cadu Tenório: Anganga (Quintavant)

Ez a kétéves lemez volt az első idei zenei élményem, miközben Balatonról autóztunk haza a második januári nap, sötétben a barátaimmal. Brazíliából hozták, Juçara Marçal énekesnő és Cadu Tenório zajzenész ötvözi rajta a tradicionális brazil dalokat a powerelektronika hagyományával, egészen egyedülálló világa és dinamikája van, nem nagyon eresztett az évben.

The Body koncert a Dürerben

Eléggé bírtam, hogy a Body egy szál kibaszott gitár nélkül állt színpadra. Az év legnagyszerűbb harsh noise koncertje kb. 20 perces volt és csodálatosan brutális.

Triglav #1-16

Kedvenc elektronikus szkeccseimet Triglav Soundcloud-oldalán hallgattam idén. Fent van két remek live is az elmúlt félévből, hogy sejteni lehessen, milyen a moduláris színzene élőben.

Scorpion Violente: The Stalker (Bruit Direct Disques)

Kíméletlen minimalizmus, kínzó monotonitás, a kedvenc francia szintiduóm a lassan lüktető és belülről égő önazonosság spiráljában. A lenti dal egy késről szól.

Norms: Hülye hardcore (Norms)

Eleve a Norms tagjaihoz és számtalan leágazásához köthető zenei közeg a leginspirálóbb számomra egy jóideje itthon. Ez pedig a zenekar eddigi legjobb anyaga: ahogy szól, ahogy színesedett, amilyen szellemes és indulatos stb.

Az pedig, hogy a tagok önmaguk hibáján kívül, ám a problémával önmagukat ennek ellenére szembesítve válnak részévé a társadalomba kódolt szexuális erőszak okozta globális válság alattomos áttételeinek (visszamondják az egy éve szervezett amerikai lemezmegjelenést és turnét a kiadós ember napvilágra került erőszakos múltja miatt), ez annak ellenére teszi az év legfontosabb és legjelképesebb lemezévé nekem a Hülye hardcore-t, hogy egyelőre kazettán jelent csak meg egészen limitált számban, és még a neten sem hallgatható meg teljes egészében. Keressétek meg. Jövőre kijön lemezen, saját kiadásban.

Ariisk: Man-Plus 7″ (Difficult Interactions)

Másfél éve írtam itt, hogy miért szeretem ennek a kaliforniai embernek a szikár biomechanoid pulzálásait. A Man-Plus című idei hétinches ezt sűríti két tökéletes indusztriális hipnózisba. Elég sokszor játszottam bulikban is. (Kijött amúgy idén egy lemeze is Fatal Errors címmel, de az nem olyan jó.)

Nadah el Shazly: Ahwar (Nawa)

Elvből nem rangsorolok, de ez az első három idei lemezben lenne, az tuti. Nadah El Shazly egyiptomi énekesnő csinálta a Dwarfs of East Agouzából (is) ismert Maurice Loucával és Sam Shalabival, illetve utóbbi montréali kollektívájával, a Land of Kush-sal. Ha egyetlen hosszú példával kéne megfognom, hogy mikkel varázsol el: ahogy a Barzakh végén a férfi kórus kísérőből dominánssá, majd egyedülivé válik, majd az azt követő Palmyra elején ahogy a körbe-körbeforgó delejes orgonatémát a feszes-lezser dobolás tartja egyben.

Palmovka live valami budapesti sörbolt pincéjében

Ha huszonötször nem láttam Palmovkát élőben játszani, akkor egyszer sem. Az elmúlt egy-két évben ez a májusi koncertje húzott be és ragadott el leginkább. Talán sosem éreztem ennyire fókuszáltnak és letisztultnak posztindusztriális hangképeit, lüktetéseit.

Cuntroaches koncert a Gólyában

Elképesztő erejű zajhc trió egy veszett kutyaként artikuláló női frontember-gitárossal. Nő szájából én még ilyen hangokat nem hallottam ilyen intenzitással. Az egyik legjobb élő zenekar, amit az elmúlt időkben láttam, ráadásul tökéletesen szólt.